Földmérés Épületfeltüntetés Kitűzés Telekalakítás Szolgalmi jog Egyéb szolgáltatások Árak Hasznos Kapcsolat

Földmérés

A földmérés, vagy más néven geodézia a helymeghatározás tudománya. Művelői a földmérők, vagy más néven geodéták. A földmérés elsősorban a földfelszín, és az azon lévő természetes, vagy mesterséges "tereptárgyak" helyének, méreteinek meghatározásával, térképezésével foglalkozik, illetve a terveken szereplő létesítmények jellemző pontjainak a terepen történő kitűzése, megjelölése a feladata.

A földmérés az ókori civilizációkkal együtt alakult ki. A nagy építkezések, az öntözőrendszerek magas szintű földmérés nélkül nem valósulhattak volna meg. A termőföld birtoklása a birtokhatárok kitűzését igényelte, de az adók kivetéséhez ekkor készítették az első "ingatlan-nyilvántartásokat" is.

Földmérés az ókori Egyiptomban
Földmérés az ókori Egyiptomban

Érdekes a szakma kettős elnevezése. A geodézia görög eredetű szóösszetétel (föld-osztás), a földmérés ennek magyar megfelelője. Mégis a két szónak igyekeznek eltérő jelentést adni. A geodéziát szokásos általános- vagy alsógeodéziára és felsőgeodéziára (elméleti geodézia) felosztani. A felsőgeodézia elsősorban a Föld alakjának és méreteinek meghatározásával, a geodéziai alaphálózatokkal, a nagy kiterjedésű, kontinentális vagy országos felmérésekkel foglalkozik. Az angol geodesy kifejezést a felsőgeodéziára használják, és ennek feleltetik meg magyarul a geodézia kifejezést. A kisebb kiterjedésű, helyi felméréseket és kitűzéseket, ahol általában a Föld görbültsége elhanyagolható soroljuk az alsógeodéziába. Az angol nyelvben az alsógeodéziára a surveying (felmérés) kifejezést használják. Ennek analógiájára a földmérés kifejezést gyakran az alsógeodézia megfelelőjének tekintik.

Egy más jellegű felosztás is megfigyelhető: A gyakorlati geodézia építőiparhoz kötődő részét a szakma elsősorban a geodézia néven említi (annak ellenére, hogy az angol nyelvben erre kifejezetten a surveying szót használják), míg a kataszterhez, földrészletekhez, ingatlan-nyilvántartáshoz kötődő munkákat földmérésnek nevezi.

Még a XX. század elején is a földmérés a mérnök feladata volt. Akkoriban a mai építőmérnöki szakmák még nem különültek el, a mérnök készítette el a felmérést, a folyószabályozást, az utak, vasutak tervezését és építését is. Az elnevezése is változott az idők során: mérnök, kultúrmérnök, általános mérnök, építőmérnök. Ma már igen sok szakra specializálódnak az építőmérnökök a képzésük során.

A földmérésen belül is kialakultak speciális szakterületek. A kataszteri geodéziáról, és az ipari geodéziáról már beszéltünk. A fotogrammetria fényképek, elsősorban légifelvételek alapján végez méréseket, és térképezéseket. A topográfia a közepes méretarányú, domborzatot is ábrázoló szakterület, amely a kialakulásakor katonai célokat szolgált. A térképészet részben a földméréshez kötődik, amennyiben a mérések alapján szerkesztik meg a térképeket, de a kartográfia már távolabbi kapcsolatban van a földméréssel, hiszen a kartográfiai térképeket nem közvetlenül mérésekből, hanem meglévő térképekből és más adatokból szerkesztik, a feladata pedig elsősorban a sokszorosítás.

A navigáció mostanában kezd önálló tudományággá válni elsősorban a GPS műholdas helymeghatározásnak köszönhetően. A térinformatika a térképek számítógépes megvalósításának köszönhetően jött létre, és a helyhez köthető adatok tárolásával, lekérdezésével, elemzésével foglalkozó, igen dinamikusan fejlődő tudomány.